Magyar Iskolai webnapló (blog)

Ezen az oldalon a Magyar Iskola mindennapi életével kapcsolatos eseményeket, körleveleket, bejegyzéseket olvashatják. Sok közülük angolul van, elsősorban azért mert a magyar iskolás szülők és családok között több vegyes házasság van. Az információáramlás akadálytalanná tétele miatt gyakran használjuk az angol nyelvet, mely minden családtag számára érthető. Kellemes böngészést.

Április 25.    

Tavaszi játszóház-Lúdas Matyi és a pezsgő falusi élet

     Hagyománnyá vált tavaszi jelmezes játszóházunkat 2008. április 12-én tartottuk mindannyiunk teljes megelégedésére, mert bizton mondhatom, hogy aki csak eljött, az igencsak jó szájízzel távozott, ami nem csupán az ízes falatoknak volt köszönhető (ezekről hamarosan bővebben!), hanem az egész vásári forgatagnak. 

    Sok munka előzte meg, úgy a helyszínen, mint az otthonokban. Az egyház területének át kellett alakulnia a kor szellemének megfelelően, s ez sikerült is. A nagy napot megelőzően néhány apuka és anyuka (Thomas Emmerich, Ulics Szabolcs, Morrow Rick) segített lelkipásztorunknak ebben. Szombaton reggel a Bethlen terem helyett a döbrögi vásár forgatagában voltunk. Cégérek hírdették a képviselt mesterségeket. A fogadóban szállás ugyan nem került senkinek, de annál inkább finom falatok. A Kovács-Magyar család “táplálta” bennünk a lelkesedést a fogadóból kikerülő finomságokkal.  Délelőtti kedvcsinálónak zsíros kenyeret kaptunk hagymával. Ebédre friss lángost, babgulyást és fakanalat. Az utóbbi nem vicc, csak a babgulyáshoz szükséges segédeszköz. Kora délutánra elkészült a sült malac is, a nap kulináris fénypontja. A fogadó mellett működött a kocsma Garabás Ági néni vezetésével, s mint mindig és mindenhol, most is jól ment az üzlet. A fogadó másik oldalán a mézeskalácsos kapott helyet, ami a Jakabffy család irányítása alatt üzemelt. Okosan csinálták a dolgot, a vásár résztvevőivel süttették meg a portékájukat. A nap végére minden gyerek kivette a részét a sütés minden fázisábol. A fogadó tőszomszédságában működtünk mi, pékek.  Aprósüteményekkel kínáltuk az éhes vándort. Az Emmerich fivérek vándor csizmadiák voltak, szerszámaikkal járták a tömeget. A Békés testvérek csontkovácsok, felcserek voltak. Harapófogókkal riogatták a vásározókat. A Vodnák család talmi ékszerekkel vakította az ámuldozó népet. Kolozsvári vándor ötvösöknek mondták magukat, de messziről jött ember azt mond, amit akar. Szó ami szó, a csecsebecsék levették a fiatalokat a lábukról. A vásárban számos menyecske és helyre legény mustrálta a portékákat szüleik vigyázó tekintete kíséretében. Minden mozgás megállt azonban, ha megszólalt a kisbíró dobja.  Tóth Tibi bácsi verte, ha kellett. És kellett, ha nagytiszteletű Döbrögi urunk hangját akartuk hallani. Ő pedig nem volt más, mint szépen kipárnázott tiszteletesünk. 

A nap folyamán több vetélkedő volt, amiben a menyecskék és a legények mérték össze erejüket, furfangjukat, gyorsaságukat. Hogy a forgatag végére kit kiáltott ki a kisbíró nyertesnek, nem tudnám megmondani, de nem is fontos, mert mindenki élvezte az egészet eredményhirdetés nélkül is. Volt színjátszás, a híres veréseket játszották el a csoportok a szegényszínház kellékeit alkalmazva. Semmi kézzelfogható. Testbeszéd, szóbeszéd, csend. Az udvarra parancsoltak mindenkit a következő erőpróbára. A legények és menyecskék két várat emeltek a semmiből. Azt nem mondhatom, hogy hirtelenjében, mert jól meg kellett dolgoznunk érte, de végül mindkét vár állt. A verejtékes munkát itt szó szerint kell érteni, mert rekkenő hőségben történt mindez. Ezt követte egy kincskereső játék, amit Hunter Benji, Vadas Lior és a Vásárhelyi lányok állítottak össze. Az erőviszonyok végleges eldöntésére és ledöntésére kötélhúzást rendelt el az uraság. Húztuk, vontuk, segítséggel, anélkül, azonban mégsem sikerült bebizonyítani a sok lúd disznót győz elvet. Többen voltunk, hiába, a legények ebben jobbak voltak. 

Észrevettétek-e kedves vásárjáró cimborák, hogy Lúdas Matyit senki nem látta e jeles napon? A libavásártér üresen maradt (amit a gyerekeim igen nehezményeztek), sem ő, sem hasonszőrű pajtásai nem jöttek. Bizakodjunk abban, hogy jővőre Tenkes kapitánya azért megmutatja magát, mert halljátok meg Ti is, tavasszal bizony kuruckodunk. 

Mindezeket papírra vetette a tekintetes olvasók hiteles tudósítása végett: Katona Valéria

Ugrás a lap tetejére

2008. április 22. Körlevél.

Ugrás a lap tetejére