A lelkész blogja

Itt azokat a mindennapi családi, közösségi és a gyülekezeti élettel kapcsolatos élményeimet, gondolataimat szeretném megosztani azokkal, akiket ez érdekel, melyek folyamataosan alakítják mindennapjainkat. Szeretném elmondani azokat az érzéseiket, melyeket hétről-hétre Isten helyez a szívembre, s melyekből igehirdetések, lelkigondozói beszélgetések és családgondozási anyagok születnek.

A lelkészi szolgálat egyik legfontosabb alapja - az állandó kapcsolat Istennel. Bevallom, ez nekem is, és tudom, hogy mindenkinek sok fejtörést okoz. Van egy nagy ellenségünk, a Sátán, aki remekül tudja elvonni figyelmünket az Úrról. Tudja, addig, amig Istenre hallgatunk, amig engedelmesek vagyunk, addig nem tud mit kezdeni velünk. De abban a percben, amikor figyelmünk lankad, - focinyelven szólva - a rövidsarokba bombázza a labdát. S ott a gól - megint hátrányba kerültünk.....

Ebben a blogban a kapott gólok és a kivédett labdák történetét szeretném leírni, mert ezeknek a mérkőzéseknek a kimenetele nem csak a saját személyes életemet, hanem Isten különös kegyelme folytán egy egész kis gyülekezet, a szívemnek oly kedves San Fernando Völgyi Magyar Református Egyház közösségének lelki életét is alakítja. Szeretettel és imádságos lélekekkel tekintek e most újára indított webnapló eredményessége elé. Kérem, ha véleményét szeretné velem megosztani, ne habozzon írni nekem. - jakabffyzsolt@gmail.com.

2008. április 30. Szerda,

Ma nagyon sokat gondoltam az Atyára. Megnéztem egy filmet, azaz majd egy héttel a kezdés után befejeztem a nézését végre, (Final Inquiry) és nagyon elgondolkoztatott. A főhős egy római parancsnok, akit Tiberius császár elküld Júdeába, hogy felfedje a Jézus feltámadása körüli titkot. Szolgája és testőre, egy végtelenül hűséges, legyőzött "barbár" akinek hűsége elsősorban gazdája emberségéből táplálkozik. (nagy péda arra, hogy lehet ellenségből barátokat formálni)

A parancsnok Jeruzsáelmbe érve megismerkedik Pilátussal, és a helyi főpapokkal, majd beleszeret egy fanatikus farizeusleányába, a krisztusi tanokat titokban követő Thábitába, akit apja agyonver a hirre, hogy lánya keresztény, és ráadásul nem a választott főpapi rokont, hanem egy rómait szeret. A Biblia szerint Thábita áldott, szent asszony volt, akit halála után az egész közösség gyászolt, majd Péter támasztotta fel. Péter a filmben is megjelenik, és feltámasztja Thábitát, és ez az a perc, amikor Taurus (a parancsnok) sok vergődés után végre elhiszi Krisztus feltámadását és erről jelentést tesz a császárnak. Egy korábbi beszélgetés tudni engedte Tiberius félelmét a haláltól és a semmitől, mely az élet után várja, magára tekintve nem fedezve fel isteni császári voltát, csak múlandó öregedő emberi létét - keresése valami örökkévaló iránt többek között ebből is táplálkozik.

A film egyik utolsó jelenete szerint (mely az iró fantáziája ugyan, - vagy ki tudja???? - Taurus levelei alapján, azok hiteles és őszinte bizonysága következtében Tiberius megfogalmaz egy levelet, mellyet a Szenátus elé készül tárni, s melyben államvallássá teszi "Jézus vallását". Ebben hatalomra vágyó és isteni származásában rendithetetlenül hívő, betegesen sznob unokaöccse, Caligula akadályozza meg, azzal, hogy egy heves vita után egyszerűen megfojtja a császárt és a kész levelet elégeti.

Elgondolkodtató - a történelem igazolja Tiberius Claudius váratlan, erőszakos halálát. Kereső, nyilt és érdeklődő jellemére gyermekkori olvasmányaimból, Robert Graves regényeiből is emlékszem. (Én, Claudius). Ugyanakkor Caligula vehemens keresztyén ellenessége is nyomon követhető -mégha messze el is maradt Néró, Domitianus vagy Diokletianus gyűlöletétől.

És, hogy ennek kapcsán miért gondoltam az Atyára? Azért, mert végigfutott bennem az érzés - lehet igaz is, amit láttam. És az emberi gyűlölet, a sátáni indulat ideig-óráig hátráltathattja Isten munkáját, mindenható akaratának érvényesülését, de mindíg elérkezik az idő, amikor "a jelben győzni fogsz", amint ezt a kegyetlen diocletianusi üldözések után nem sokkal Nagy Constantin idején a keresztyénség is megélhette.

Én nem tudom, hogy milyen harcok dúlnak a szívedben, milyen emberi és ördögi akadályok vannak az útadban, melyek rémisztenek, s úgy gondolod, hogy nincs tovább. Csak azt tudom, hogy Atyánknak terve van veled. És ez nem romlásnak, szenvedésnek, hanem virágzásnak, gyarapodásnak terve. Veszíthetsz csatákat, sérülhet tested-lelked, de a harcot már Jézus megnyerte helyetted. Nézz hát Reá, a fővezérre, és benne (Krisztusban - mint Isten szeretetének és kegyelmének jelében) győzni fogsz.
Köszönöm, hogy elolvastad gondolataimat.....szeretettel: Zsolt

ugrás a lap tetejére

2008. április 28. Hétfő,
Kedves Barátaim,

Megilletődötten és végtelen hálás szívvel szeretném mindannyiotoknak megköszönni azt a szép meglepetést, melyet előkészítettetek számomra a múlt szombaton.

Olyan jó érzés volt látni azt a sok kedves arcot együtt, mint egy nagy családban, ünnepelni, együtt lenni és közösséget alkotni. Bevallom, amikor beléptem a nappaliba, úgy éreztem magam, egy rövid pillanatig, mint egy zsúfolt vonaton...De micsoda külö9nbség van zsúfolt vonat és zsúfolt vonat között - biztos ti is voltatok már úgy, hogy a zsúfoltság zavart, ha idegenekkel mentél, és esetleg olyan helyre, ahová nem is kivánkoztál, de milyen gyorsan, pillanatok alatt eltűnik a zsúfoltság érzése, ha mondjuk osztálykirándulásra mész, a legjobb barátaiddal, amelyre már nagyon vágytál - nekem legalábbis ez az érzésem volt, amikor megláttalak benneteket - szinte mulatságosan egymásnak és a falnak lapulva, hogy nehogy idő előtt meglássalak benneteket -szóval, azt éreztem, mintha egy régen várt, nagy csapattal utaznék egy álomutazáson. Köszönöm nektek ezt az élményt...

Köszönöm az ajándékokat, a meglepetéseket, a sok finom ételt-italt, de szeretném ha tudnátok, hogy az egyik legnagyobb ajándék Ti vagytok a számomra, és tudom, hogy egymás számára is. Istennek az a célja, hogy ez felismerjük és megéljük - ajándékká lenni egymásnak. Az én örömöm, az Atya öröme - az, ha a férj a feleségnek a gyerek a szülőnek, a barát a barátnak, a tesvér a felebarátnak...ajándékká lesz, áldássá és semmi mássá -mert ebben minden benne van - ...azaz mindannyian betöltve azt a feladatot és rendet, melyet Isten megálmodott nekünk. És mindez úgy történik, hogy mindannyian Rá tekintünk, a Krisztusra, aki a legnagyobb ajándékká lett minekünk.

Köszönöm a jókívánságokat is, jó páran nem tudtak itt lenni közületek - de tudom, és érzem imáiknak, ide gondolásuknak áldásait.

Legyen ez a pár sor egy nagy-nagy ölelés, mellyel mindannyiotokat magamhoz szórítlak, hogy érezzétek, mennyire szeretlek benneteket. És köszönöm azt, hogy ezt viszonozzátok, viszonoztátok. Építsük hát egymást tovább ebben a krisztusi szeretetben. Tudom, hogy Atyánknak ez a vágya, és mosolyog, amikor bennünket szép egységben együtt lát. Áldjon meg benneteket a mi jóságos Atyánk és Urunk.

Hálás szívvel, köszönettel és szeretettel:

Zsolt